Cézár saláta

Még nem tudtam megunni, nálam a saláták között ez a császár akarom mondani Cézár. Minden étterem séfje kicsit másképp készíti, ám én ezt egy cseppet se bánom. Az én verzióm sem ugyan olyan, mint a Le Roy-ban kapható de azért mindig elfogy és a nem kifejezetten saláta rajongó férjem és három lányomból egy is szívesen fogyasztja.

Hozzávalók:
a salátához:
1 fej jégsaláta
30-40 dkg csirkemellfilé
2 paradicsom
2-3 toast kenyér

a dresszinghez:
2-3 evőkanál mustár
2-3 evőkanál méz
1dl olívaolaj
4-5 evőkanál majonéz
2-3 gerezd fokhagyma
Ízlés szerint cukor, só, bors, olaszos szárított fűszerek

Először az öntetet készítem el. Az összevalókat egy tálban sorban összekeverem majd hűtőben tárolom felhasználásig.

A hús csíkokat kevés olajon egy serpenyőben kis adagokban kisütöm úgy, hogy piruljon ne párolódjon.
A salátát csíkokra vágom, rákockázom a paradicsomot és a húst. A kenyeret apró pici kockára vágom és a serpenyőben vagy máshogy megpirítom.
A szószt rácsurgatom a salátás, húsos keverékre és megszórom a kenyérkockákkal.

Rapidvacsi, mert 20 perc alatt készen van.

ui. Azért érdekelne más hogyan készíti, mit változtat.

Meggyes pite

Bevezettem azt a szokást, hogy akinek névnapja van a családban az rendelhet magának sütit, tortát, édességet, mert én azt a nap végére elé varázsolom. Értékelem, hogy eddig csak megvalósítható kérések érkeztek. Legutóbb Noémi óhaját teljesítettem vagyis meggyes pitét sütöttem. Ugyan nincs meggyszezon, ő rajong ezért az egyszerű de nagyszerű sütiért, így természetesen megsütöttem neki.

Minden családnak megvan a maga verziója, én magam is legalább négy meggyes süti receptet tartok itthon de ez gyerekkoromból származik, anyukám diktálta le egy megsárgult papírfecniről. Még arra is emlékszem kitől származik az eredeti leírás. Boros Andris anyukájától, a szomszéd házból. Nem tudom milyen néni de úszást is oktatott, anyukám időt és energiát nem sajnálva vitt a Széchenyi fürdőbe az óráira én meg ahelyett, hogy normálisan megtanultam volna úszni, majdhogynem víziszonyom lett és a fejemet most sem szívesen teszem bele a vízbe..

A pite receptje viszont remek és hiába próbáltam ki sok másikat, ehhez ragaszkodunk.

Hozzávalók:
4 tojás
20 dkg liszt
20 dkg margarin vagy vaj
15 dkg porcukor
80 dkg meggy

A vajat habosra keverjük a 15 dkg cukor felével, egyenként hozzákeverjük a tojássárgákat. A fehérjét a cukor másik felével habbá verjük, hozzáadjuk a sárga masszához és 20 dkg lisztet szitálok bele. A masszát belesimítom a tepsibe vagy piteformába, gazdagon megszórom a kimagozott meggyel és előmelegített sütőben megsütöm.

Francia pórékrémleves

Még időben vagyok ezzel az alapvetően téli levessel, hiszen csak most kezdődött a farsang és tavaszig vár még ránk egy két hideg nap. No akkor jön jól ez a pofonegyszerű leves, aminek én speciel nem tudok betelni az ízével, bársonyos állagával.
Még a Chefparade főzőiskolában tanultam évekkel ezelőtt, azóta nagy kedvenc.



Hozzávalók :

2 evőkanál vaj
2 nagy poréhagyma
2db burgonya, ízlés szerint 2 répa és 1 kisebb fehérrépa
opcionálisan 1-1,5 dl tejszín
kevés zöldségalaplé
só
bors

Elkészítés:

A hagymát és ez esetleges egyéb zöldségeket karikákra vágjuk, miután
alaposan átmostuk. (Tipp: a póréhagymát úgy lehet a legegyszerűbben és legalaposabban megmosni ha hosszában két irányból bevágjuk, ekkor pálma szerűen kinyílik és alaposan megmoshatjuk belül.) Vajon jól lepirítjuk. Sózzuk, borsozzuk.
Ezután adjuk hozzá a burgonyát is, átforgatjuk a krumplikockákat is a forró
zsiradékban. Alaplével és/vagy tejszínnel felöntjük és lassan összeforraljuk.
(Alaplével többet, tejszínnel kevesebbet forrjon!)
Fogjuk a turmixgépet, és elkezdjük a zöldségeket pépesíteni.

Opcionális: sajtot, kecske sajtot, vagy parmezán reszelünk a tetejére vagy levesgyönggyel fogyasztjuk.

VAGY a sajtropogóst, amit sajnos nem emlékszem melyik kedvelt gasztro blogban láttam először de azonnal megszerettem és el is készítettem. Reszelt kemény sajtot(én trappistát használtam, mert ez volt itthon) halmozok sütőpapírra, egymástól elég nagy távolságra, mert ha sül kilapul és könnyen összeérne. Meleg sütőbe tolom és pirosra sütöm. Kicsit hagyom hogy kihűljön, ekkor megkeményedik és lapáttal a leves tetejére csúsztatom.

Halkrém retekpikkelyekkel

Karácsonyra készítettem először ezt a halkrémet előétel gyanánt. Óriási sikere volt, pedig 20 perc alatt megvoltam vele. Az összeállítása gyerekjáték, ahogyan a díszítés is jó móka. A gyerekekkel való közös konyhai tevékenység jó apropója lehet egy ilyen mutatós pacsmag elkészítése.
Pirítóssal ettük.

Hozzávalók: 1 citrom, 2 doboz tonhal konzerv (olajos), 2 doboz füstölt hal, 2 doboz ringli, 10 dkg lágy vaj vagy margarin, 2kk mustár, só, bors

A halakat lecsepegtetjük és keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a margarint, 4-5 evőkanál citromlevet, mustárt és ízlés szerint borsot, sót. Mehet bele zöldhagyma vagy snidling is de az eredeti recept szerint ez nem kell. Aki szereti a csípőset tehet bele paprikakrémet is. Az egész masszát habosra turmixoljuk, ha kell utána ízesítjük és már csak a díszítés formázás van hátra.

Ügyeljünk hogy formálható massza legyen, különben kiterül a tálon és nem lehet hal formájúra alakítani. ( Az enyém kicsit híg lett, mert kevertem bele joghurtot is..)A krémet csinos tálra halmozzuk, borsóval szemet -, snidlinggel uszonyokat, a retek - vagy kígyóuborka szeletekből pedig pikkelyeket formázunk. Ez a legélvezetesebb része, no meg persze az elfogyasztása.

Tiramisu nyers tojás nélkül

Ahány ház annyiféle tiramisu. Gondolom mindenki a sajátjára esküszik. Én is. Állítólag nagyon autentikus, bár ez kevésbé izgat, mint az, hogy nyers tojás nélkül készül. Amióta közelebbről megismerkedtem több, mint tizenöt évvel ezelőtt (a) szalmonellával, nyers tojás fóbiám lett és nem vagyok hajlandó semmi olyat enni, amiben ilyen formában megtalálható a tojás és természetesen a családomnak sem adnék soha ilyet, ahogyan alkoholt sem teszek ételbe már csak a gyerekek miatt sem... (maximum bort, de azt is csak ha nagyon muszáj)

Na ennyi bevezető után jöjjön az én tiramisum, ami eddig mindenkinek ízlett és ami attól különleges, hogy megbolondítom 6 (vagy több) evőkanál frissen facsart narancslével.
A mennyiségeket duplán írom, egy adag a fél fogunkra nem lenne elég, úgyhogy nagy hiba lenne ha nem így jegyezném le.

A babapiskótákat keserű mandula aromával ízesített kávéba (főzött vagy nescaféból készült jó erős feketébe) hempergetem de csak egy pillanatra nehogy elázzanak. Csinos üvegtálba vagy tortaformába teszem őket majd erre kenem rá az 50 dkg Mascarpone krémet, amit 10 dkg cukorral és 6 evőkanál narancslével kevertem össze. Erre a krémre még egy sorozat kávés piskótát fektetek, ennek a tetejét is megkenem a maradék krémmel majd szigorúan cukrozatlan kakaóporral vastagon meghintek. Mehet be a hűtőbe és lehet türelmetlenkedni, hogy mikor ehetünk belőle végre.

Megjegyzés: Igen, tudom, hogy a Mascarpone drága mulatság, éppen ezért ajánlom az Aldiban kapható 500 grammos kiszerelést, ami viszont megfizethető és kiváló minőségű.

Mogyorós koszorú

Nos ez se nem gyors, se nem túl egyszerű de a mi tradicionális karácsonyi sütink. 19 éves koromban találtam rá a Mesterkukta című gasztronómiai magazinban a receptre és tudtam, ha családom lesz egyszer ez lesz az a sütemény, amit minden karácsonykor elkészítek. A bejgliért sosem rajongtam de persze udvariasságból mindig ettem egy két szeletet. Úgy emlékszem a legelső mogyorós koszorúm sikerült a legszebbre. Azért a többi is mutatós lett, az ízéről nem is beszélve. Közben lett családom, nem is akármilyen és a mogyorós koszorúkat is minden évben megsütöm, ahogy 19 évesen elképzeltem..
És annyira örülnék ha Hanna, Eszter és Noémi ha nagylány lesz vagy már anyuka majd ugyanezzel a sütivel kápráztatná el a családjukat és a vendégeket.

Annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy a töltelék recept úgy ahogy van tökéletes ám a tészta összeállításánaál én jóval több lisztet adagoltam, mint ami az előírásban van. Ha csak annyit tettem volna bele akkor egy ragadós massza lett volna belőle. A másik a sütés, ahol félidőben letakartam alufóliával a kalácsot, hogy ne égjen meg. Sosem sikerült még kétszer ugyanúgy de az íze így is úgy is mennyei.

A töltelékhez 4 dl tejet, 5 dkg vajjal, 20 dkg cukorral és egy csomag vaníliás cukorral felforralunk, majd belekeverjük a 10 dkg zsemlemorzsával összeszitált 25 dkg őrölt mogyorót is. Ízesítjük fahéjjal, mazsolával, rummal vagy rumaromával. Ha nagyon kemény lett hígítjuk, hogy majd kenhető legyen.

Langyos tejből, 3 dkg élesztőből és egy kevés lisztből kovászt készítünk és meleg helyre tesszük, amíg megemelkedik és megrepedezik.

Ekkor összekeverjük a tészta többi hozzávalójával: 30 dkg liszttel, 8 dkg kristálycukorral, 6 dkg vajjal, 1,5 dl tejjel, 0,5 dl tejszínnel, 1 tojással, 2 tojássárgával, egy csomag vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal és ismét rumaromával. Jól összekeverjük, amíg a tészta hólyagos nem lesz. Nekem mindig kellet még további lisztet adnom hozzá egyébként, mert különben csirizes lett volna.
Meleg helyen 20 percig kelesztjük. (nálam ez is több). Deszkán kinyújtjuk, bekenjük a töltelékkel majd a két végétől kezdve a közepéig feltekerjük és összeillesztjük, hogy kör alakot kapjunk. Egy határozott mozdulattal megfordítjuk, hogy a végek legyenek alul és kivajazott, lisztezett formába tesszük. Lekenjük tojássárgával és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 40 percet sütjük. Ha kihűlt olvasztott baracklekvárral megkenjük és egy tojásfehérjét kikeverünk annyi porcukorral, hogy sűrű folyós legyen és ezzel, no meg egész mogyorószemekkel díszítjük a koszorút.


Boldog karácsonyt kívánok az olvasóknak és kívánom, hogy ne töltsenek túl sok időt az ünnepek alatt a konyhában. Én idén is a gyors de ízletes ételeket részesítem előnyben és a túlzásba vitt sütés főzés helyett inkább leülök a szőnyegre, hogy kipróbáljuk az összes társasjátékot a gyerekekkel.

Szaloncukor süti leveles tésztából

Általános iskolai osztálytársamtól kaptam meg e-mailen ezt a receptet. Annyira mutatós, ötletes és egyszerű, hogy biztos voltam benne, hogy Hanna iskolai karácsonyi ünnepségére csakis ezt sütöm meg.

Kell hozzá egy fagyasztott leveles tészta. Miután kiengedett, ketté vágjuk és az egyik felét (majd aztán persze a másikat is) a kisujjunknál picivel vékonyabbra kinyújtjuk a lisztezett asztalon.

Ennél a pontnál én elővettem a mérőszalagot és mivel senki nem látott bizony kimértem a leírt négyzetmétereket és eszerint szabtam fel derelyevágóval (de kés is megteszi) a tésztát. Szóval a leírás szerint 45,5 X 25 cm-es téglalapot kell kinyújtanunk és ezek ezeket kell felvágnunk 6,5 X 12,5 cm-es darabokra.

Diótöltelék gyanánt a LIDL-ben vásárolt diótölteléket készítettem el a leírás szerint azaz adtam hozzá pár kanál tejet és én még felturbóztam mazsolával az egészet.

Persze ledarálhattam volna 7 dkg diót amit aztán 0,6 dl tejjel, 5dkg cukorral és egy csomag vaníliás cukorral összefőzhettem volna és aztán a mazsolát és 2dkg zsemlemorzsát no meg a reszelt citrom héját is belekeverhettem volna - de így gyorsabb volt és elárulhatom, hogy az ízére sem volt panasz.

A töltelékeket a négyzetek közepére helyezem és tojásfehérjével megkenem a széleket. Ezt a mozzanatot ki ne hagyjuk, mert különben nem tapad össze a tészta a feltekerés közben. Merthogy most jön a lényeg. A kis négyzeteket feltekerjük, majd egy szalag segítségével egy ügyes csavaros mozdulattal megszorítjuk a végeit, hogy cukorka formát nyerjünk. Ha készen van, egyszerűen ollóval rojtokat vágunk a végeibe. A "cukorkák" közepét tojássárgával kenjük le (a végeket hagyjuk békén) és máris mehet a előmelegített 180 fokos sütőbe, kb. 12 percre.

Szórjuk meg tálaláskor porcukorral, mert úgy még szebb.

Hála a receptfazéknak azért kiderült kinek a nevéhez fűződik ez a mutatós és egyszerű recept. Nála képekkel, lépésről lépésre is megtalálható a recept, így aki vizuális típus (mint én is) az nézzen be inkább hozzá.