..de nem az utolsó!
Az egész úgy kezdődött, hogy Móni barátnőm, még februárban betoppant hozzám, hogy születésnapom alkalmából a kezembe nyomjon egy saját készítésű, álomszép Pavlova tortát. Én addig a tortáról csak passzívan tudtam, ahogyan a névadó orosz balerináról is de akkor ott az asztalnál úgy emlékszem hogy szépen, lassan, komótosan és szinte észrevétlenül csaknem az egészet felfaltam...
A receptet azonnal megkaptam és utánaolvastam a torta eredetének, az orosz balerináról is többet megtudtam. Valahogy mégsem tudtam rászánni magamat, hogy megsüssem. Aztán egyik nap (ma) Móni eljött a lányaival, hogy a borongós időben együtt legyünk. Kihasználva a beszélgetésre fordított időt összedobtunk egy pavlovát, Móni hozta a sarki boltban nem beszerezhető kukorica lisztet, a málnát és a szakértelmet de legalábbis gyakorlatot.
A minik tökéletesen finomak, formásak és átsültek lettek. A nagy viszont nem sült át rendesen. Vagy alacsony hőfokon szárítottam, vagy túl vastag rétegbe raktam. Nem tudom, de egy újabb próbát megér. Azt hiszem a könnyebb falatozás és a tetszetősség kedvéért mini pavlovákat készítek inkább. Nekem jobban bevált. A nagyot pedig bármikor elfogadom szülinapomra vagy névnapomra, vagy anyák napjára vagy karácsonyra vagy húsvétra vagy csak úgy bármire, mert imádom!!!
Az összeállítás rapid, a sütés eltart egy óráig de addig bármi mást csinálhatunk, szóval van helye itt a rapid ételek és sütik között.
