Répakrém piritóskenyérre

Egyik nap családos bevásárlást tartottunk a LIDL-ben, (mert én bizony a lábamat be nem teszem többé hipermarketbe, amikor a szomszédban, háztól házig max. 40 perc alatt meg lehet ejteni a nagy bevásárlást és legalább nem frusztrál, hogy a 10 féle étolajból melyiket tegyem a kosárba, mert ott csak kettő van. És nem kell annak se a szívéhez kapnia, akinek csak és kizárólag magyar termék van a spájzában, mert szerencsére a legtöbb áru a jól bevált hazai gyártóktól kerül ki ott is, ami jól láthatóan jelölve is van, és természetesen nekem is fontos, de én speciel sajtból és sonkából nagyon szeretem a német márkát is..) No ez beillett egy LIDL reklámnak, lehet, hogy be is nyújtom a számlát feléjük..

Szóval ott tartottam, hogy a zöldségek között válogattam éppen, amikor egy másik családos bevásárlást intéző anyuka lánya teljes extázisba jött, amikor meglátta a sárgarépákat. Kérlelni kezdte a mamáját, hogy ma este készítsem répakrémet, mert azt imádja és légyszi' légyszi' légyszi' vegyenek egy raklapnyi sárgarépát az ügy érdekében.
Nem bírtam megállni és megkértem az anyukát, hogy árulja el hogyan készül az a répakrém, amitől a lánya ennyire begerjed, hátha az enyémeknek is elkészítem és így megfelelő mennyiségű vitaminhoz juttatom szervezetüket.
Anyuka barátságos típus volt, sőt kiderült látásból ismerjük egymást, így mosolyogva elmesélte, hogy nem nagy ügy (jól kezdődik, gondoltam) ...


..a finoman lereszelt répát ízlés szerinti mennyiségű összepréselt fokhagymával szokta összekeverni és ebbe kever egy kis majonézt. Ha akarom tehetek bele egy kis tejfölt is, de ők nem szoktak.
Vártam a folytatást de nem volt. Ennyi. Enni!

Répatorta

Ha már a Világbankos időről írtam, mindenképpen le kell jegyeznem kolléganőm, Mónika répatortájának receptjét, amivel -sok évig, amikor még nem volt itthon annyira népszerű ez az édesség és a legtöbben fintorogva elfordultak a neve hallatán- minden vendéget elkápráztattam és gyakorlatilag futószalagon sütöttem az újabb és újabb adagokat. Ma már kicsit unjuk, de azért ráfanyalodunk és előveszem ezt a bevált receptet. Kipróbáltam más összetevőkkel, más arányokban, de mindig visszakanyarodok az eredetihez, amit Móni egyébként norvég bébiszitteri pályafutása idején tanult meg, gondolom ott dl-ben mérik sütéskor az arányokat, azért olvasható itt is ez a mértékegység..

4 tojást, 3 dl barna cukrot, 3 dl lisztet, 3 teáskanál fahéjjal, 2 teáskanál szódabikarbónával, 1 teáskanál sóval, 1 csomag vaníliás cukorral, 4 és fél dl durván lereszelt sárgarépával valamint 1 dl (hivatalosan) szója olajjal (de az sem tragédia ha sima mezei étolajjal) kikeverünk. Kapcsos tortaformába öntjük a kissé bizarrul kinéző masszát és 40-60 percig sütjük az alsó rácson. Ha nagyon égne a teteje le is takarhatjuk az utolsó 15 percben.

Én szinte mindig egy-két citrom levét keverem ki porcukorral, hogy aztán sűrű, fehér krémet kapjak és ezt simítom rá a tortára, de Móni eredeti receptje szerint
30gramm margarint fel kell melegíteni, bele kell keverni 1 natúr sajtkrémet, 3 teáskanál vaníliás cukrot és 150 gramm porcukrot, majd ezt a kihűlt mázat kell a torta tetejére kenni.

További répatorta receptek a www.repatorta.hu alatt találhatóak egyébként de egyik sem ilyen finom :-))