Ahány ház annyiféle tiramisu. Gondolom mindenki a sajátjára esküszik. Én is. Állítólag nagyon autentikus, bár ez kevésbé izgat, mint az, hogy nyers tojás nélkül készül. Amióta közelebbről megismerkedtem több, mint tizenöt évvel ezelőtt (a) szalmonellával, nyers tojás fóbiám lett és nem vagyok hajlandó semmi olyat enni, amiben ilyen formában megtalálható a tojás és természetesen a családomnak sem adnék soha ilyet, ahogyan alkoholt sem teszek ételbe már csak a gyerekek miatt sem... (maximum bort, de azt is csak ha nagyon muszáj)
Na ennyi bevezető után jöjjön az én tiramisum, ami eddig mindenkinek ízlett és ami attól különleges, hogy megbolondítom 6 (vagy több) evőkanál frissen facsart narancslével.
A mennyiségeket duplán írom, egy adag a fél fogunkra nem lenne elég, úgyhogy nagy hiba lenne ha nem így jegyezném le.
A babapiskótákat keserű mandula aromával ízesített kávéba (főzött vagy nescaféból készült jó erős feketébe) hempergetem de csak egy pillanatra nehogy elázzanak. Csinos üvegtálba vagy tortaformába teszem őket majd erre kenem rá az 50 dkg Mascarpone krémet, amit 10 dkg cukorral és 6 evőkanál narancslével kevertem össze. Erre a krémre még egy sorozat kávés piskótát fektetek, ennek a tetejét is megkenem a maradék krémmel majd szigorúan cukrozatlan kakaóporral vastagon meghintek. Mehet be a hűtőbe és lehet türelmetlenkedni, hogy mikor ehetünk belőle végre.
Megjegyzés: Igen, tudom, hogy a Mascarpone drága mulatság, éppen ezért ajánlom az Aldiban kapható 500 grammos kiszerelést, ami viszont megfizethető és kiváló minőségű.
