Az abszolút kedvenc. Amikor legutóbbi nyaralásunkból, az ottani ételektől kissé megcsömörlötten hazafelé tartottunk, a repülőn utazva, már a megszokott ízekre gondoltunk. Megkérdeztem Zoltántól és a lányoktól is, hogy mit főzzek majd nekik itthon. Eszter zabpelyhet kért, Hanna tonhalkrémet, Noémi tejbegrízt, Zoltán pedig bundás húst. A bundás húst, amit hívhatunk párizsi szeletnek is, de az én kis vonalas füzetemben, apukám gyöngy betűivel, véletlenül bécsi szeletként szerepel. Párizsi vagy bécsi, mi itt Budapesten nagyon szeretjük. Ha paradicsomleves van előtte, eszembe jut a nyolcvanas évek lakótelepi lakásaiból kiillanó , vasárnapi ebéd illata (vagy olajszaga).
Bundás hús
2 tojást kb. 1 bögre liszttel (bevallom sosem mértem) és annyi tejjel, hogy sűrű palacsintatésztát kapjak kikeverek. Teszek bele sót is persze.
A rövid karajt de legtöbbször inkább a csirke vagy pulykamellet kiklopfolom, besózom és lisztbe forgatom. Belemártom a palacsintatésztába , majd bő, forró olajban lassú tűzön, időnként megforgatva megsütöm.
Majd egyszer lefényképezem.
