Tiramisu nyers tojás nélkül

Ahány ház annyiféle tiramisu. Gondolom mindenki a sajátjára esküszik. Én is. Állítólag nagyon autentikus, bár ez kevésbé izgat, mint az, hogy nyers tojás nélkül készül. Amióta közelebbről megismerkedtem több, mint tizenöt évvel ezelőtt (a) szalmonellával, nyers tojás fóbiám lett és nem vagyok hajlandó semmi olyat enni, amiben ilyen formában megtalálható a tojás és természetesen a családomnak sem adnék soha ilyet, ahogyan alkoholt sem teszek ételbe már csak a gyerekek miatt sem... (maximum bort, de azt is csak ha nagyon muszáj)

Na ennyi bevezető után jöjjön az én tiramisum, ami eddig mindenkinek ízlett és ami attól különleges, hogy megbolondítom 6 (vagy több) evőkanál frissen facsart narancslével.
A mennyiségeket duplán írom, egy adag a fél fogunkra nem lenne elég, úgyhogy nagy hiba lenne ha nem így jegyezném le.

A babapiskótákat keserű mandula aromával ízesített kávéba (főzött vagy nescaféból készült jó erős feketébe) hempergetem de csak egy pillanatra nehogy elázzanak. Csinos üvegtálba vagy tortaformába teszem őket majd erre kenem rá az 50 dkg Mascarpone krémet, amit 10 dkg cukorral és 6 evőkanál narancslével kevertem össze. Erre a krémre még egy sorozat kávés piskótát fektetek, ennek a tetejét is megkenem a maradék krémmel majd szigorúan cukrozatlan kakaóporral vastagon meghintek. Mehet be a hűtőbe és lehet türelmetlenkedni, hogy mikor ehetünk belőle végre.

Megjegyzés: Igen, tudom, hogy a Mascarpone drága mulatság, éppen ezért ajánlom az Aldiban kapható 500 grammos kiszerelést, ami viszont megfizethető és kiváló minőségű.

Mogyorós koszorú

Nos ez se nem gyors, se nem túl egyszerű de a mi tradicionális karácsonyi sütink. 19 éves koromban találtam rá a Mesterkukta című gasztronómiai magazinban a receptre és tudtam, ha családom lesz egyszer ez lesz az a sütemény, amit minden karácsonykor elkészítek. A bejgliért sosem rajongtam de persze udvariasságból mindig ettem egy két szeletet. Úgy emlékszem a legelső mogyorós koszorúm sikerült a legszebbre. Azért a többi is mutatós lett, az ízéről nem is beszélve. Közben lett családom, nem is akármilyen és a mogyorós koszorúkat is minden évben megsütöm, ahogy 19 évesen elképzeltem..
És annyira örülnék ha Hanna, Eszter és Noémi ha nagylány lesz vagy már anyuka majd ugyanezzel a sütivel kápráztatná el a családjukat és a vendégeket.

Annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy a töltelék recept úgy ahogy van tökéletes ám a tészta összeállításánaál én jóval több lisztet adagoltam, mint ami az előírásban van. Ha csak annyit tettem volna bele akkor egy ragadós massza lett volna belőle. A másik a sütés, ahol félidőben letakartam alufóliával a kalácsot, hogy ne égjen meg. Sosem sikerült még kétszer ugyanúgy de az íze így is úgy is mennyei.

A töltelékhez 4 dl tejet, 5 dkg vajjal, 20 dkg cukorral és egy csomag vaníliás cukorral felforralunk, majd belekeverjük a 10 dkg zsemlemorzsával összeszitált 25 dkg őrölt mogyorót is. Ízesítjük fahéjjal, mazsolával, rummal vagy rumaromával. Ha nagyon kemény lett hígítjuk, hogy majd kenhető legyen.

Langyos tejből, 3 dkg élesztőből és egy kevés lisztből kovászt készítünk és meleg helyre tesszük, amíg megemelkedik és megrepedezik.

Ekkor összekeverjük a tészta többi hozzávalójával: 30 dkg liszttel, 8 dkg kristálycukorral, 6 dkg vajjal, 1,5 dl tejjel, 0,5 dl tejszínnel, 1 tojással, 2 tojássárgával, egy csomag vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal és ismét rumaromával. Jól összekeverjük, amíg a tészta hólyagos nem lesz. Nekem mindig kellet még további lisztet adnom hozzá egyébként, mert különben csirizes lett volna.
Meleg helyen 20 percig kelesztjük. (nálam ez is több). Deszkán kinyújtjuk, bekenjük a töltelékkel majd a két végétől kezdve a közepéig feltekerjük és összeillesztjük, hogy kör alakot kapjunk. Egy határozott mozdulattal megfordítjuk, hogy a végek legyenek alul és kivajazott, lisztezett formába tesszük. Lekenjük tojássárgával és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 40 percet sütjük. Ha kihűlt olvasztott baracklekvárral megkenjük és egy tojásfehérjét kikeverünk annyi porcukorral, hogy sűrű folyós legyen és ezzel, no meg egész mogyorószemekkel díszítjük a koszorút.


Boldog karácsonyt kívánok az olvasóknak és kívánom, hogy ne töltsenek túl sok időt az ünnepek alatt a konyhában. Én idén is a gyors de ízletes ételeket részesítem előnyben és a túlzásba vitt sütés főzés helyett inkább leülök a szőnyegre, hogy kipróbáljuk az összes társasjátékot a gyerekekkel.

Szaloncukor süti leveles tésztából

Általános iskolai osztálytársamtól kaptam meg e-mailen ezt a receptet. Annyira mutatós, ötletes és egyszerű, hogy biztos voltam benne, hogy Hanna iskolai karácsonyi ünnepségére csakis ezt sütöm meg.

Kell hozzá egy fagyasztott leveles tészta. Miután kiengedett, ketté vágjuk és az egyik felét (majd aztán persze a másikat is) a kisujjunknál picivel vékonyabbra kinyújtjuk a lisztezett asztalon.

Ennél a pontnál én elővettem a mérőszalagot és mivel senki nem látott bizony kimértem a leírt négyzetmétereket és eszerint szabtam fel derelyevágóval (de kés is megteszi) a tésztát. Szóval a leírás szerint 45,5 X 25 cm-es téglalapot kell kinyújtanunk és ezek ezeket kell felvágnunk 6,5 X 12,5 cm-es darabokra.

Diótöltelék gyanánt a LIDL-ben vásárolt diótölteléket készítettem el a leírás szerint azaz adtam hozzá pár kanál tejet és én még felturbóztam mazsolával az egészet.

Persze ledarálhattam volna 7 dkg diót amit aztán 0,6 dl tejjel, 5dkg cukorral és egy csomag vaníliás cukorral összefőzhettem volna és aztán a mazsolát és 2dkg zsemlemorzsát no meg a reszelt citrom héját is belekeverhettem volna - de így gyorsabb volt és elárulhatom, hogy az ízére sem volt panasz.

A töltelékeket a négyzetek közepére helyezem és tojásfehérjével megkenem a széleket. Ezt a mozzanatot ki ne hagyjuk, mert különben nem tapad össze a tészta a feltekerés közben. Merthogy most jön a lényeg. A kis négyzeteket feltekerjük, majd egy szalag segítségével egy ügyes csavaros mozdulattal megszorítjuk a végeit, hogy cukorka formát nyerjünk. Ha készen van, egyszerűen ollóval rojtokat vágunk a végeibe. A "cukorkák" közepét tojássárgával kenjük le (a végeket hagyjuk békén) és máris mehet a előmelegített 180 fokos sütőbe, kb. 12 percre.

Szórjuk meg tálaláskor porcukorral, mert úgy még szebb.

Hála a receptfazéknak azért kiderült kinek a nevéhez fűződik ez a mutatós és egyszerű recept. Nála képekkel, lépésről lépésre is megtalálható a recept, így aki vizuális típus (mint én is) az nézzen be inkább hozzá.

Forró csoki

Ez a bejegyzés a családi blogomba készült, ám úgy gondolom méltó helye van itt a gasztro blogban is, főleg így a karácsonyi készülődés közepette, arról nem beszélve, hogy ott van alul az én házi forró csokim receptje..





" Készítek neked egy igazi forró csokit!"
Aznap reggel ezt az üzenetet találta Hanna az adventi házikójában. Szíve szerint azonnal beváltotta volna a kupont, ám meggyőztem arról, hogy délután fogyassza inkább el az édes italt, mert az igazi forró csoki érzéshez a meghittség, a csönd és nyugalom szorosan hozzátartozik, márpedig nálunk nyomokban sem tartalmaz ilyesmit a reggel.

Délután aztán nekiláttam, hogy elkészítsem a finomságot, természetesen úgy, hogy a kicsiknek is és nekünk is jusson egy-egy adag, kisebb csészével. Amikor Zoltán beleivott, csak annyit mondott: Ágnesem, ez jobb, mint az Angelina-ban. Én pedig nagyon büszke voltam erre a bókra. Elmesélem miért.

Párizsban a Rue Rivolin, majdnem szemben a Louvre-val és közvetlenül egy luxus szálló mellett létezik egy kávézó, ahová érdemes egyszer az életben betérni és két finomságért leperkálni a nem kevés pénzt. Az egyik a Mont Blanc sütemény, a másik, ami engem sokkal jobban lázba hoz, a forró csokoládé, amely a L'Africain névre hallgat. A sűrű forró csoki, amit csodás porcelán csészébe tesznek elénk és amit amikor először megkóstoltam olyan érzésem volt, mintha egy pihe-puha folyékony bársony ment volna le a torkomon és amelyiknek az íze semmilyen érzéshez nem volt hasonlítható. Azt mondtam róla, hogy bárminél jobb..
Az Angelina a tehetősek törzshelye és mindig tele van amerikai turistával. Még a sorbaállás sem ritka. Nekünk nem lett a törzshelyünk de felejthetetlen élményt okozott az a csésze csoki.

Teljesen véletlenül fedeztem fel egy másik kávézót, egészen közel akkori lakásunkhoz, nevezetesen a Trocadérón. A Carette alig észrevehetően húzódott meg két nagyobb kávézó a Le Malakoff és a Kleber között. Ha viszont bementünk csupa csillogás, arany és patina fogadott bennünket. Amikor először jártam ott, hajszálvékony porcelán csészében adták a forró csokit, aminek íze vetekedett az Angelinában kóstolt változattal. Sőt. Megkockáztatom, hogy még annál is finomabb volt. Később megtudtam, hogy ennek a kávézónak is története sőt történelme van és a neve kötelez..










Aki nyomon követi a lábnyomokat az tudja, hogy nyáron már a gyerekekkel együtt visszatértünk imádott országunkba, a franciákhoz. Már a repülőn mondtam Zoltánnak, hogy egyetlen kérésem van csupán (persze lett még sok másik is), ez pedig nem más, minthogy a gyerekek is kóstolják meg a forró csokit ott a Carettben.
Sor is került rá. Zuhogott az eső, így kissé csatakosan léptünk be a kis kávézóba. Hanna előre ment és olyan határozottsággal tette mindezt kis vállkendőjében, mintha mindig is ez lett volna a törzshelye, mintha odavalósi lenne. Kedvesen fogadtak bennünket és mosolyogtak amikor mondtuk, hogy csak azt az isteni finom forró csokit jöttünk megkóstolni. Ezüstkancsóban és már kevésbé hajszálvékony de azért még mindig szép csészében tették elénk a finomságot. Zoltán meglepetésképpen rendelt pár szem macaront, azt a híres nevezetes, elegáns és divatos francia sütikét, aminek darabját bizonyos helyeken aranyárban mérik és amiről el kellett magyaráznom a lányoknak, hogy semmi köze a makarónihoz, sokkal inkább egy tradicionális, különböző színekben létező, mandula-lisztből készült édességhez. Az eredetihez hasonló süti házilag nehezen elkészíthető és Franciaországban először a Ladurée nevű cukrászdában készítettek még úgy 1830 körül. Ladurée féle macaront bárki vehet a Champs-Élysées-n feltéve hogy nem sajnálja a pénzt a száz féle ízű sütemény valamelyikére. Igaz, cserébe igazán csinos dobozba csomagolják őket majd szép papírzacskóba helyezik a dobozt, amivel büszkén villoghatunk a további séták alatt, sőt a zacskót el is tehetjük (ahogy én szoktam) és időnként elő is vehetjük, hogy visszaidézzük az ízét a legautentikusabb macaron-nak. Megjegyzem lehet, hogy bennem van a hiba, de a pékségekben kapható macaron íze nekem ugyanolyan, mint a méregdrága kávézókban, de biztos az én ízlelőbimbóim nem elég kifinomultak.



Szóval ilyen forró csokis élmények után én is igyekeztem valami nagyon jó receptet követni, nehogy csalódást okozzak Hannának és a többieknek. Tudtam, hogy a konyhafiók mélyén lapul egy már kipróbált forró csoki recept, így ezt követtem.



2dl tejszínt, egy csomag vaníliás cukorral és egy csipet sóval feltettem melegedni. Egy másik edényben két tábla jó minőségű fekete csokit egy csésze tejjel felolvasztottam. Amikor krémes lett, a tejszínes krémhez adtam a csokisat, felöntöttem további tejjel (kb. 8 dl),1 evőkanál barna cukorral. Jó alaposan megkevergettem habverővel és tettem bele őrölt fahéjat is. Tálaláskor igazi felvert tejszínhabbal és csokireszelékkel díszítettem.



Mind az ötünk csokibajszos lett..
És gyanítom, hogy az ünnepi készülődés alatt, akarácsonykor és azután is, ameddig a hideg tart, sűrűn hangzik el majd itthon, hogy "Madame! Egy forró csoki rendel!"
Én egyébként olcsón adom. Egy nagy puszi az ára.

Kuglófformában sült csirkemell

..vagy pulykamell, akkor még karácsonyibb a recept. Advent első napján ezzel az étellel vártuk vendégeinket. Tavaly ezt készítettem el karácsonyra és idén sem variálok túl sokat, szinte biztos, hogy az egyik napon ez kerül az ünnepi asztalra. Hogy miért? Mert pofon egyszerű, nagyon tartalmas, gusztusos, látványos, finom és szemet gyönyörködtető. Ismét egy élő példa arra, hogy felesleges órákig a konyhában görnyedni (kivéve, ha ez külön élvezetet okoz az ember lányának), mert anélkül is lehet ünnepi étkeket az asztalra varázsolni.

Az étel elkészítéséhez ajánlott beszerezni egy szilikon kuglóf formát, mert abból biztosan gyönyörűen kifordítható a hús.

A kuglófformát vékonyan kenjük ki olajjal. Egy nagy csirkemellet vágjunk vékonyabb szeletekre (én kicsit ki is klopfoltam őket). Csirkehús fűszerkeverékkel megszórtam a szeleteket (lehetőleg olyannal amiben nincs Natrium Glutamat azaz E621) majd a szeleteket belefektettem a forma aljába. Erre rátettem négy vagy öt szelet bacon szalonnát. Erre paprikás szalámi szeleteket, majd a szalámikra szépen körbe ráütöttem 6 tojást. Ezt jó alaposan megszórtam reszelt füstölt sajttal.





A sajtot megszórtam snidlinggel és petrezselyemmel, majd újra egy adag fűszeres hús szelet következett. Rá a bacon, majd a sajt. Három tojást elkevertem villával és ezt a masszát öntöttem búcsúzóul a sajtra. Letakartam alufóliával és az előmelegített sütőbe tettem 45-50 percre. Ha már jónak ítéltem meg levettem a fóliát a tetejéről és egy kicsit megpirítottam (kb 5 perc).

Még melegen tálra borítottam és párolt zöldségekkel, majonézes kukoricával, krumplipürével, salátával kínáltam.

Gyönyörűen szeletelhető, a tojástól és a rétegektől nagyon szép látvány a tányéron is.



A recept gasztronómai portálokon és pár gasztro blogger oldalán is olvasható különböző változatokban. Én először itt láttam és itt szerettem bele.

Vajaspogácsa

A pogácsák királynője. Az a híres, nevezetes, az a megunhatatlan és a pogácsák között az egyszerűen elkészíthető fajta, aminek azonnal elkéri a receptjét az aki kóstolta.

Gyerekkori legjobb barátnőm anyukájától származik a recept. Angyal néni gyakran sütött vajas pogit, az illata egészen a szomszédba, azaz hozzánk és a lépcsőházban is szállt. Anyu elkérte tőle a receptet, most meg én tőle. Egyszerű, csak a sütést lehet elrontani, így nem tanácsos a sütő mellől messzire menni. Ha túlsütjük, már nem olyan omlós, puha, szóval jobb résen lenni.

2,5 dl tejfölbe elkeverünk két tojás sárgáját, 1 kávéskanál cukrot és 2, 5 dkg élesztőt.

Másik edényben 0,5 kg lisztet, 2 teáskanál sóval, 1 csomag Rama margarinnal összemorzsolunk majd a kettőt egybe öntve összegyúrjuk. Lágy tésztát kapunk.
Hűtőben egy éjszakát pihentetjük a tésztát de bevallom én már sütöttem úgy, hogy erre nem volt időm és úgy is finom lett.
Ujjnyi vastagra nyújtom ki, kis köröket szaggatok belőle, megszórom reszelt sajttal a tetejét és előmelegített sütőben nagy lángon kb. 15 perc alatt világossárgára sütöm. Akkor jó, amikor még világos, egy kicsit olyan érzése van az embernek, hogy még nem jó.

Vendégvárónak, buliba, kirándulásra, világgá menéshez vagy csak úgy. Ez a mi titkos vajas pogácsa receptünk!

Jacket potato avagy töltött krumpli

Az angolok nagyon szeretik. Szerintem utoljára én is Londonban ettem ilyet, már akkor megállapítottam, hogy pofon egyszerű, mégis nagyszerű gyors vacsora vagy köret és majd itthon is elkészítem. Aztán elfelejtettem. Most meg eszembe jutott, amikor a fejemet vakartam, hogy mivel várjam a sisere hadat haza. És akkor megakadt a szemem az óriási krumplikon. Ez az! Jacket potato! Viszont fogalmam se volt hogyan készíti el egy igazi angol. Improvizálhattam volna is, de legszívesebben felhívtam volna egy háziasszonyt Angliában, hogy inkább mondja el ő hogyan süti meg. Keresgéltem a neten recepteket, találtam ilyet is olyat is, míg végül egy videós változat alapján készítettem el.

Íme: A nagy krumplikat héjastól jól megmosom. Megszurkálom villával, késsel vagy hústűvel, ahogy könnyebb, majd egy tálban meghempergetem, amelybe olajat és durva szemű sót tettem. Egy papírtörlőt is beolajozhatunk és ezzel is áttörölgethetjük a krumplikat majd a tenyerünkkel simogatva is besózhatjuk- a módszer tetszés szerint választható. Lényeg, hogy az olajos, sós krumplikat alufóliával letakart rácsra teszem és jó 1, 1,5 órát sütöm méghozzá 180 fokos sütőben.

A megpuhult krumplikba egy keresztet metszek késsel. A két oldalánál kicsit összenyomom vagy tolom, ettől keletkezik egy mélyedés, amibe egy kis kanálnyi vajat tuszkolok be, majd ízlés szerint bármit. Az angolok ugye a paradicsomos babot szeretik, én azonban most inkább tejfölt kevertem össze sonka kockákkal, kukoricával, metélőhagymával meg persze reszelt sajttal megszórtam az egészet.