2012. január 15., vasárnap

Sonkás tojásos sajtos kosárkák- ahogy a férj készíti




Férjem díjnyertes reggelije. Azt mondta, egy pillanatra látta meg valamelyik angol nyelvű internetes oldalon a receptet. Képtelen felidézni hol, de nincs is rá szükség, ez úgyis az ő receptje mostantól nálunk és vasárnap ha éppen ráér el is készíti nekünk. Amikor először tette az asztalra, elállt a lélegzetem, annyira mutatós ételt varázsolt seperc alatt elénk. Nemcsak helyes, finom is.
Azt tudni kell, hogy legtöbbször nem szeretem ha Zoltán a konyhában sertepertél, mert annak többnyire hatalmas rumli lesz a vége. Szerintem nem sértődik meg ha gasztrobarbárnak nevezem nagy nyilvánosság előtt. Máshoz ért, másban kiváló. Meg ebben a nem is tudom hogy nevezzem étel elkészítésében.





Sonkás, tojásos kosárkák Zoltán módra

A muffinsütőmet vékonyan kiolajozta, majd a mélyedésekbe belehelyezett egy szelet finom sonkaszalámit (esetleg tarját). Mindegyik kosárkába beleütött egy tojást, picit meg is sózta de nem biztos, mert sóellenes és ha a sonka sós, akkor minek....A tojásos sonkát egy kicsit megsütötte, majd kihúzta a sütőből és egy kis darab sajtot tett a tetejükre. (ha van akkor füstöltet ha nincs akkor sima trappistát). Betolta a sütőbe és amikor szépen ráolvadt a sajt, máris késznek nyilvánította a reggelit. A muffinsütő mélyedéseiből könnyedén kijön egyben a sonkás, tojásos kosárka. Mindenféle zöldségköret, saláta és főleg friss baguette vagy császárzsemle illik hozzá. Mondjuk Zoltán kechuppal önti nyakon- szerencsére csak a sajátját, ám a gyerekek szívesen eszik az uborkát, paradicsomot és paprikát, jégsalátát is hozzá.

2012. január 14., szombat

Darált húsos karfioltorta




Ha megkérdeznék melyik a kedvenc zöldségem, amiből szívesen főzök, rávágnám, hogy a karfiol. Már megvenni is gyönyörűség, kiválasztani a zöldséges pultról a legszebbet, amelyiknek a legfehérebbek a kicsattanó virágjai.

Ha megkérdeznék melyik a kedvenc gasztronómiai témájú web oldalam, rávágnám azonnal, hogy a Kifoztuk.hu. Már lapozgatni is gyönyörűség pedig "csak" virtuálisan lehet. A lapozgatásnak ugyanis van hangja, olyan papírcsörgős, mintha igazi lenne. Könnyen kezelhető, felhasználóbarát és attól hiteles, hogy válogatott gasztrobloggerek kipróbált receptjei olvashatóak benne. Ráadásul olyan gyönyörűséges képekkel van az egész elénk tálalva, hogy azonnal kedvet kapunk az ételek elkészítéséhez, még akkor is ha úgy terveztük nem megyünk aznap a konyha tájékára sem.



Az októberi számban találtam meg ezt a karfiolos receptet, amit Ottis, az ismert erdélyi gasztroblogger osztott meg az olvasókkal és ami pont megfelel a "gyorsan valami finomat és mutatósat" kritériumoknak. Sokszor főztem már meg. Kedvenc lett belőle.

Darált húsos karfioltorta

Hozzávalók: 1 fej karfiol, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, kevés olívaolaj, 50 dkg darált hús, 30 dkg sajt, 1 dl tejföl, 1 tojás, pirospaprika, só, bors.

A karfiolt rózsáira szedtem, és sós vízben nem túl puhára megfőztem. A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágtam és forró olajon megpirítottam. Hozzáadtam a darált húst, és jól átsütöttem. Közben pirospaprikával, sóval, borssal fűszereztem. A húst egy kerek tortaformába tettem, de akár egy kör alakú jénaiba is belesimíthatjuk. A sajt felét felszeletelve a húsra fektettem. A tejfölt a tojással elkevertem, sóztam, borsoztam és a sajtra öntöttem. Ráraktam a karfiolrózsákat, és a tetejét megszórtam a maradék reszelt sajttal. Előmelegített légkeveréses sütőben, 30 percig sütöttem.

Párolt rizst vagy valamilyen salátát és savanyúságot szoktunk enni hozzá.

Tojástekercs



Hétvégén gyakran teszem az asztalra reggelire ezt az ételt. Ha nem vagyunk túlságosan éhesek, akkor vacsorára is jó lesz, bár legtöbbször tartalmasabb ételre vágynak estefelé éhenkórász lányaim és férjem.

A receptet nem én találtam ki, egy ezer éves Nők Lapjából lett kiollózva. Viszont gyors, finom és még mutatós is.

Íme:

8 tojást, 1 evőkanál lisztet, 1, 5 doboz telfölt, 1 csokor apróra vágott petrezselymet alaposan összekeverünk és sózunk. (én időnként apróa vágott sonkadarabokat is keverek a masszához és van, hogy snidlinget is, de persze ez opcionális, az alaprecept erről nem ír.)
Alufóliával kibélelek egy négyszögletes tepsit, amelybe 0,5 dl étolajat öntök. Az olajos tepsit felforrósítjuk a sütőben, majd gyorsan kihúzzuk és beleöntjük a masszát. Megsütjük. Ne ijedjünk meg ha felpúposodik sülés közben, mert majd lelapul. Ha megsült, szórjuk meg zsemlemorzsával, reszeljünk rá füstölt vagy sima sajtot és a fólia segítségével tekerjük fel. Szeletelve hidegen, melegen salátával nagyon finom.

2011. augusztus 13., szombat

Tárkonyos csirkeragu leves (kenyértányérban)



Hogy én ezt mennyire szeretem! Mégsem készítettem nagyon sokáig magam, ellenben előszeretettel választottam az étlapról vendéglőkben. Pedig pofon egyszerű, nem tudom miért vártam vele ennyit. Laktató, mert hús is van benne no meg sok zöldség. Mindig az, ami van itthon. Az én változatomban gomba, zöldborsó, sárgarépa, fehérrépa és még kukorica is volt.

Hozzávalók:
30 dkg csirkemell kis kockákra vágva
1 nagy fej hagyma apró kockákra vágva
kb. 2 evőkanál olaj
3-4 dl tejszín
3 evőkanál liszt
2-3 szál sárgarépa szeletelve vagy kockára vágva
2 szál fehérrépa
kukorica
zöldborsó
szeletelt gomba
tárkony
húsleves kocka vagy (bio)ételízesítő
só

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát az olajon megpirítjuk, beletessszük a felkockázott csirkemellet. A csirkét fehéredésig pirítjuk, majd felengedjük 2-2,5 liter vízzel. Beledobjuk a húsleveskockát vagy ételízesítőt teszünk bele és szükség szerint sóval is finomítunk az ízeken. Amikor a csirke már majdnem jó, beletesszük a kukoricát, a borsót, répát, gombát (lehet fagyasztott is) és a tárkonyt. Ha megfőttek a zöldségek is, a liszttel elkevert tejszínnel besűrítjük, forrásig főzzük. Kész.

Bikalon, a középkori élménybirtok pékségében csaptunk le a kenyértányérra, amit éppen a palota lakomájára készítettek szorgos kezek. No ebben tálaltam fel a levest.
Persze ha nincs ilyenünk lehet cipóban is. Legvégső esetben hagyományos tányérba is tálalhatjuk. Így is úgy is finom.




2011. augusztus 12., péntek

Bolognai spagetti



Ahogyan én készítem.


Kb. 30 dkg kockára vágott szalonnát kiolvasztok egy serpenyőben. Ha nincs elég zsiradéka, rásegítek egy csöpp olajjal, de tényleg csak egy kevéssel. Egy nagy fej hagymát felkockázok és rádobom a jól kisült szalonnadarabkákra. Pirítom, majd beleteszem a 70 dkg darált sertéshúst és jól összekeverem. Sózom, borsozom egy kávéskanálnyi pirospaprikával is meghintem. Oregánót és bazsalikomot is szórok rá. Ha van friss a konyhaablakban, akkor persze onnan veszem. Ha nincs, marad a zacskós szárított változat. Amikor jól átsült és megpuhult a hús, (ici pici vizet is öntök néha alá hogy nehogy odakapjon, amíg blogolok..) beleöntök úgy 4 dl paradicsompürét (a konzerves sűrített paradicsom is jó, de azt el kell keverni vízzel), majd ezzel rotyogtatom az egészet. Legvégén teszek bele egy kanálnyi kristálycukrot és máris elzárom a tűzhelyet.

Spagettit sós, olajos vízben megfőzöm, ahogy kell és erre kerül a jó kis bolognai szósz, gazdagon megszórva jófajta sajttal. Általában olaszul hadoválok amikor felszolgálom és a gyerekek is azt mondják Mamma mía!

Nagy kedvence a családnak és nekem is, mert hamar elkészül.

2011. július 28., csütörtök

Menzás tejbegríz



A lányaim szavazatai szerint apukájuk készíti a legjobb tejbegrízt a családban. No meg a konyhás néni az oviban. (Persze a konyhás néninek nem sok köze van a főzéshez, ő csak kitálalja, amit a Junior vagy más a nagy konyhában főz).
Bevallom én is csak azt a tejbegrízt szeretem igazán. Sosem sikerült olyanra, olyan menzásra. Még tavaly megkérdeztem az egyik óvónénit, hogy tudja -e a titkos receptet, mert ha nem akkor örülnék ha kiderítené hogyan készül az igazi napközis tejbegríz. Kiderítette.

Íme a recept.

7,5 dl tejet, 2,5 dl vízzel higítok (na ettől lesz folyósabb,mint az enyém, de pont ettől jó!)majd felmelegítem a vizes tejet. 10 dkg búzadarát beleszórok és kevergetem. 2 evőkanál cukorral ízesítem és persze teszek bele egy pici sót is.

Mi fahéjas porcukorral szeretjük a legjobban.

Fogalmam sincs miért nem untuk még meg de hetente egyszer biztosan főzök a csipet csapatnak reggelire, tízóraira, uzsonnára vagy vacsorára.

2011. július 4., hétfő

Cukkinikrém- Crema di zucchine



Ha már unod a padlizsánkrémet...
Dél-toszkán vagyis olasz recept. Főzőiskolában tanultam. Pofonegyszerű előétel és annyira, de annyira finom, hogy ellennék csak ezen egy hétig.


Hozzávalók (4 fő részére):
- 60 dkg cukkíni (ez kb. 3 szál cukkínit jelent)
- 2 dkg vaj
- 5-10 dkg lágy krémsajt, vagy 2 evőkanál majonéz
- 0,5 dl húsleves alaplé (esetleg kockából)
- 1 fej hagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma
- 1 csomag petrezselyem vagy szárítottból egy evőkenálnyi
- só, bors

Elkészítés:
A hagymát és a cukkínit megtisztítjuk, és felszeleteljük. A cukkíni karikákat félbevágom és az így kapott félköröket besózva állni hagyom egy kicsit, mert így gyorsabban párolódik meg. A fokhagymát szintén felaprítjuk.

Egy serpenyőben olajat/vajat hevítünk (én mindkettőt teszek az edénybe), beleszórjuk a hagymát, megdinszteljük, majd hozzádjuk a fokhagymát és a cukkínit. Kb. 10-15 percig lassú tűzön pároljuk, amíg meg nem puhulnak – néha megkevergetjük. Felöntjük ici-pici húslével és további pár percig főzzük. Sűrű főzelékes állagú maradjon.
Levesszük a cukkínit a tűzről. Picit visszahűtjük, majd sajtkrémmel vagy vajkrémmel, vagy majonézzel alaposan összemixeljük. Apróra vágott petrezselymet adunk hozzá, sózzuk, borsozzuk.

Tálba rakjuk, hagyjuk kicsit kihűlni.

Enyhén pirított kenyérrel vagy friss baguettel fogyasztjuk.