Svájci kenyér - ill. kalácstorta

A kétgyerekes, erdélyi gasztro blogger anyuka, Edith sütijei között találtam ezt a svájci kenyértorta receptet. Ha svájci, akkor biztos jó, ott mindig minden olyan idegesítően tökéletes, hogy nem lehet mellényúlni. Viszonylag egyszerű és rapid is, ráadásul finom, úgyhogy ide is lejegyzem a receptet.

Én egy kalácsot áldoztam fel a süti érdekében. A mazsolát titokban megették a spejzbe be-bejáró gyerekeim, így aszalt áfonyával helyettesítettem és a fenyőmag is kimaradt, mert botrány, de nem kapható a sarki fűszeresnél.

Hozzávalók: kb. 60 dkg száraz kenyér vagy kalács, kb. 5 dl langyos tej, 3 ek. kakaó, 1 pici fahéj, 20 dkg cukor , 2 tojás + 1 fehérje, 1 tk. sütőpor, 5 dkg fenyőmag , 5 dkg mazsola, 1 kis üveg magozott meggy

Az a helyzet, hogy én nem száraz kalácsot használtam fel, hanem az aznap vásároltat. Azt sem tudom, hogy sima fehér kenyérből milyen ízű lett volna és mi van ha az se száraz. Majd utánajárok.

Szóval a kalácsot nyakon öntöttem a tejjel és hagytam, hogy magába szívja. Addig a két tojást + egynek a fehérjét kikevertem a cukorral, ami lehet kevesebb is, mint az előírás.
A szétcincált, tejben ázó kalácshoz adom a kakaót, mazsolát, sütőport, fahéjat, majd a habos cukros tojást és végül a meggyet is. Kivajazott, kilisztezett tortaformába teszem és megsütöm amíg jónak látom. Az enyém kb. 40 percig sült.

A tortatálat, amire tettem még nagymamám kapta nászajándékba. Nagy becsben tartom. Amikor rátettem a tortát, majdnem az egész kifordult a kezemből, ugyanis ez a süti nagyon nehéz. De csak súlyra. Elkészíteni egyáltalán nem.

Pizza új köntösben

Sokféle pizza tésztát kipróbáltam, de amit most leírok, az a díjnyertes változat, így nem is vagyok nagyon hajlandó más recept szerint készíteni. Az olaszok biztosan fintorognának, mert nem az a klasszikus kemény, ropogós, vékony, ami a nagy könyvben meg van írva és pont ettől jó. Legutóbb tegnap sütöttem eszerint "home made" pizzát és bizony nem sikerült önmérsékletet tanúsítanunk, egy szempillantás alatt szétcincáltuk a vacsorát a teraszon rögtönzött piknikezés alatt, amiről még csak fotó sem készült. Nem úgy a pizzáról, ami különleges formát öltött, hála Edithnek, akinél először láttam a pofon egyszerű megoldással, ünnepivé varázsolt pizzavirág ötletet.
A töltelékkel nem vacakoltam sokat, a hűtőben és spejzban fellelhető finomságokat pakoltuk a tészta szélére a lányokkal. Volt benne paradicsom, kukorica, hagymakarika, sonka, sajt és paprika. Az alapot bolti pizzaszósszal kentem meg, ennyi csalás talán még megengedhető a rapidvacsi érdekében.

Nos, akkor álljon itt az én pizza tészta receptem, ez 2 nagyra elegendő, akinél több az éhes száj, szorozza meg kettővel.

PIZZA tészta, ahogy én készítem

2 dkg élesztőt, 1 evőkanál cukrot, egy kiskanál sót, 1/2 dl olívaolajat és egy kanál margarint (ez a legfontosabb, azt hiszem ettől lesz olyan utánozhatatlanul finom a tészta), egy tálba teszünk é s ráöntünk 1, 5 dl langyos tejet. Jól összekeverjük és csak ezután tesszük hozzá a 30 dkg lisztet. Keverjük, amíg felveszi az összes lisztet, majd kivesszük a tálból és a gyúródeszkán folytatjuk a gömbölyítést. (nekem közben eszembe jutnak diákéveim, amikor a kenyérgyárban ezerszámra gömbölyítettük a cipónak, kenyérnek, vekninek valót).
Visszatesszük a tálba a gömbölyűre varázsolt tésztát és meleg helyen 1 órán át kelesztjük. Addig valami mást csinálunk vagy a rávalót előkészítjük.

A cipót két részre osztom, kör alakúra kinyújtom és most jön a trükk, csillag alakban bevagdosom a közepén (lásd Edithnél). A szabadon választott tölteléket a szélére halmozzuk és a csillagok csücskeit ráhajtjuk, kicsit meg is nyomkodjuk, hogy ne nyíljanak ki és máris kész a nem szokványos alakú pizza. A szirmokat megkentem tojássárgával és forró sütőben ropogósra sütöttem. Annyira jó illat szállt egészen a kertig sülés közben, hogy a szomszéd nyálelválasztása is megindult.

Crumble

...vagy morzsasüti, vagy szórós süti méghozzá almás

Nem hiszem el, hogy ez a valóban rapid finomság még nem szerepel a receptgyűjteményemben!!
(Szándékosan nem hívom gasztro blognak művemet, mert az nagyképűség lenne, egyébként pedig inkább egy "anti" jelzővel látnám el ha mégis erre vetemednék)
Ez annyira egyszerű és mégis nagyszerű édesség, hogy első helyen kellett volna szerepelnie. No de sebaj, most pótolom. Itt a helye. Villámgyors és veszettül finom!

Én úgy szoktam, hogy hízelgek egy kicsit a férjemnek, hogy megpucoljon és apró kockákra vágjon kb. hat almát. Általában elérem a célomat és megúszom a "piszkos" munkát.

15 dkg vajat összevagdosok és 25 dkg kristálycukorral valamint 20 dkg liszttel a tenyerem segítségével morzsás keveréket készítek.
Ha gyorsan dolgozik a kukta, akkor addigra készen is állnak az almakockák, hogy egy lábasban nyakon öntve egy kis cukorral átforgassam. Az elején sokat kell kevergetni, nehogy odakapjon, ekkor még csak karamellizálódik, de utána már hagyhatjuk, hogy magától megpuhuljon. Puhának kell lennie de nem püré szerűnek.
2 szegfűszeget egy rúd fahéjat ill. egy csomag vaníliás cukor is kell a párolódó almák közé dobni, mert csak így igazi!
Ha puha az alma, az egészet egy tűzálló tál aljára simítom, majd beborítom a morzsás keverékkel. Forró sütőben addig sütöm, amíg szép aranybarna lesz a teteje.
Vanília fagylalttal tálalva fokozhatjuk az élvezeteket! Süthetnék bonyolultabbakat is? Időnként szoktam. De minek ha ezt is imádják. Inkább hajtogatok vagy társasjátékozok velük.

Ha nem lettem volna elég érthető, íme egy youtube video ahol szépen szájbarágósan, lépésről lépésre elmagyarázzák hogyan készül az igazi crumble.

ui. kevesebb cukorral is finom, ha esetleg a lelkiismeretünk háborogna az eredeti mennyiség ellen.

Tejespite

"Ágnesem! Ilyet minden nap süthetnél!"-mondta Zoltán miután elfogyasztott négy szeletet a tejes pitéből. A pite receptjét egy ideje kerülgettem, innen oda tettem, onnan meg ide de valahogy mindig elmaradt az elkészítése. Aztán tegnap nekiálltam. Észre se vettem és már sült is. Gyakorlatilag egy palacsintatésztát kell kikeverni, ezt a híg masszát kell a sütőbe tenni és megsütni. A kissé bizarr állag miatt kételkedtem abban, hogy ebből ehető süti születik de azért bíztam a receptben. Amikor készen lett azon gondolkodtam, hogy hol láttam és ettem én már ilyet. És eszembe jutott! Párizsban, a sok boulangerie egyikében, ahová szinte mindig becsábultam valami finomságért. A no salty receptgyűjteményben olvastam, hogy a Gerlóczy Étterem is felszolgál hasonlót, márpedig ők tudják mitől döglik a légy, akarom mondani vendég. Nem tudom ott mennyiért adják, mindenesetre az előállítási költsége nem túl sok, az elkészítési idejéről nem is beszélve. Szóval ez aztán egy igazán gyors és finom desszert, ami kedvünkre variálható. Én most meggybefőttet tettem bele, mert üresnek éreztem volna a pitét nélküle.

Én így készítettem:

15 dkg lisztet kikevertem 7 dl tejjel, pici sóval, 8 dkg cukorral és 3 tojással. Tehetünk bele vaníliás cukrot vagy reszelt citromhéjat is.

Egy piteformát vagy tepsit kivajazunk és beleöntjük az ijesztően folyékony masszát. Forró sütőben sütjük kb. 10 percig, aztán kisebb fokozaton még kb. 1/2 óráig, amíg már nem folyós és aranybarna a teteje.

Porcukorral, fagyival, csokiszósszal vagy befőttel vagy bármilyen finomsággal tálalhatjuk.

Vadas csirkemell

Ha meghívnának bennünket Zoltánnal a Mr. és Mrs. műsorába és ott feltennék a kérdést hogy vajon mi a férj kedvenc étele, bizonyára egyszerre és ugyanazt válaszolnánk, azaz, hogy a VADAS HÚS.
Ennek ellenére én még nem fogtam hozzá, hogy megfőzzem neki ezt az ételt, pláne nem marhából, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Amíg élt, meghagytam ezt az örömöt anyukájának, majd nagymamájának. Most már csak anyukám tudja megfőzni neki kedvenc eledelét, remélem még sokáig...

No de úgy egy éve e-mailen kaptam egy csokor receptet, amit persze azonnal át is néztem, méghozzá "rapidvacsis" szemmel. Akkor találtam rá erre a hamis vadasra, amit azon nyomban el is készítettem. Az íze kísértetiesen hasonlít az igazi vadaséra. Lehet, hogy szentségtörés, de a hús ebben nem marha, hanem csirke vagy pulyka. Ettől hamis. Viszont nagyon, de nagyon finom és Zoltán olyan hálás amikor ez kerül az asztalra, hogy legszívesebben a következő nap is ezt főzném.

Hamis Vadas

2-3 evőkanál cukrot egy pici olajon világosbarnára karamellizálok. Hozzáadok legalább négy szál, durvára reszelt sárgarépát (ha van kedvünk, akkor egy szál fehérrépát is), rádobok 2 babérlevelet és a biztonság kedvéért egy ici-pici vizet. Lefedem és párolom. Olyan finom az illata már ekkor...
A csíkokra vágott csirke vagy pulykamellet rádobom a sárgarépára és hagyom, hogy kifehéredjen, majd hogy együtt puhuljanak. Beleteszek 2 evőkanál mustárt és felöntöm kb. 1,5-2 dl vízzel. Egy kicsit együtt hagyom főni, majd 3dl tejfölt pici víz segítségével 2 kanál liszttel összekeverek és ezzel sűrítem be a a levet.

Igazi vadashoz való gombóccal, de tésztával is nagyon finom.

Pasta Carbonara

Igen. Megint tészta. Az olasz szénégetők eledele. Innen a neve. Egy igazi Jolly Joker. Hétvégén ebédre gyakran készítem el, mert legtöbbször elmegyünk itthonról, hogy tartalmasan töltsük a délelőttünket és persze szinte mindig éhesen érünk haza és jó lenne ilyenkor egy varázspálca, ami azonnal finomságot tálalna az asztalra. Persze ha szuper mami lennék, akkor már indulás előtt vagy előző este megfőznék, de nem vagyok az, így kénytelen vagyok inkább gyorsan összedobni valamit. Mégiscsak illik főtt ételt tenni az asztalra ilyenkor is. Na ez garantáltan gyorsan megvan, amíg mindenki elteszi a cipőjét, pisilni megy és kezet mos, lehuppan és újra átéli a délelőtti élményeit, már készen is van.


Pasta Carbonara

Lobogó sós, olajos vízben kifőzöm a tésztát (penne vagy fusili, mert azzal a gyerekek is könnyen elbánnak)

A kb 250gramm, kockára vágott szalonnát felolvasztom. Én a Lidl-ben vásárolt előre felkockázott szalonnát használom, mert jó minőségű és finom.
Közben egy tálban összekeverek 2-3 tojást egy vagy két kis (200ml-es) doboz főzőtejszínnel, megborsozom a kis színessel és keverek bele reszelt sajtot, ami esetemben éppen az, ami van otthon, vagyis a trappistától kezdve az ementáliig bármilyen mehet bele. A legkevésbé parmezán, mert annak a szagától sajnos még mindig idegenkedem én, a lányokról nem is beszélve.
Az időközben megpirult szalonnadarabokra ráöntöm a tejszínes masszát és csak egy nagyon rövid ideig kevergetem. A még meleg tésztát a szalonnás tejszínes tojásos keverékbe forgatom és újabb adag sajttal megszórva tálalom.

A gazdagabb verziónál a szalonnára apróra vágott sonka vagy tarja darabokat is dobok.

Bundás hús

Az abszolút kedvenc. Amikor legutóbbi nyaralásunkból, az ottani ételektől kissé megcsömörlötten hazafelé tartottunk, a repülőn utazva, már a megszokott ízekre gondoltunk. Megkérdeztem Zoltántól és a lányoktól is, hogy mit főzzek majd nekik itthon. Eszter zabpelyhet kért, Hanna tonhalkrémet, Noémi tejbegrízt, Zoltán pedig bundás húst. A bundás húst, amit hívhatunk párizsi szeletnek is, de az én kis vonalas füzetemben, apukám gyöngy betűivel, véletlenül bécsi szeletként szerepel. Párizsi vagy bécsi, mi itt Budapesten nagyon szeretjük. Ha paradicsomleves van előtte, eszembe jut a nyolcvanas évek lakótelepi lakásaiból kiillanó , vasárnapi ebéd illata (vagy olajszaga).

Bundás hús

2 tojást kb. 1 bögre liszttel (bevallom sosem mértem) és annyi tejjel, hogy sűrű palacsintatésztát kapjak kikeverek. Teszek bele sót is persze.
A rövid karajt de legtöbbször inkább a csirke vagy pulykamellet kiklopfolom, besózom és lisztbe forgatom. Belemártom a palacsintatésztába , majd bő, forró olajban lassú tűzön, időnként megforgatva megsütöm.

Majd egyszer lefényképezem.