Huszonéves koromban a repülőtéren a Malév információban (is) dolgoztam. Az akkoriban utazók talán éppen az én hangomra figyeltek, amikor bemondtam, hogy melyik check-in pulthoz fáradjanak, hogy hol kezdődött meg a beszállás és egyébként ne hagyják a poggyászaikat őrizetlenül, mert azt a biztonsági szolgálat megsemmisíti.
Nagyon jó kis csapat volt ott, akkor az infóban. Andi (Banya), aki még ma is a reptéren dolgozik, szervezett egy farsangi bulit és már jóval korábban elhintette, hogy a fő menü a Pasta Sutta lesz, amiről nekünk fogalmunk se volt, hogy mi fán terem, de remekül hangzott. Gondoltuk, hogy Andi, Argentínában töltött évei során hozta magával a receptet és reméltük, hogy finom lesz. Az volt.
Andi embertelen temperamentumos, jó humorú lány, aki amikor spanyolra váltott duplán olyan hangos lett,mint általában. Talán nem is tudja, de neki köszönhetem, hogy a spanyol nyelvbe (amit még mindig nem tanultam meg tisztességesen) egy életre beleszerettem. A Pasta Suttát pedig megszerettem.
Az infóban füzetbe jegyeztük le az utasok csacska vagy vicces kérdéseit. A kedvencemet búcsúzóul lejegyzem:
Fiatal lány kezét tördelve kérdezi:
-A barátomat várom Párizsból. Hogy fogom megismerni a teraszról, hogy melyik géppel érkezik?
-Kisasszony! Ekkora nagy (és mutatjuk kezünkkel, hogy mekkora) betűkkel rá van írva a farkára, hogy AIR FRANCE.
Ahogy kimondtuk kitört belőlünk a nevetés, és azt hiszem a hölgy is elpirult.
Nos, a bevezető megint jóval hosszabb lett, mint maga a recept dehát pont ezért született ez a blog, vagyis még szerencse, különben semmi keresnivalója nem lenne a receptgyűjteményemben..
PASTA SUTTA
Lereszelek vagy késes keverőtálba dobok két nagy sárgarépát és egy kisebb fej zellert. Pici olajban megpárolom a zöldségeket (én vizet is teszek hozzá a biztonság kedvéért), majd a darált húst rádobom és fehéredésig kevergetem. Mehet bele ételízesítő (mondjuk olyan, amiben nincs E621), só, cukor,majoránna, oregánó és fokhagyma is. Ezután paradicsomlevet öntök rá és együtt rotyogtatom, amíg késznek nem ítélem meg.
Elmentettem ezt a blogot a kedvencek közé, mert hozzád hasonlóan én is szeretnék finom házikosztot az asztalra varázsolni, de nem vagyok egy Jamie Oliver, még csak Stahl Judit sem, így az egyszerűség a fő alapelvem-azaz az elronthatatlanság.
VálaszTörlésDe jótett helyébe jót várj, nekem is van két saját receptem, amit kínomban improztam, de olyan jól beváltak és sokan dicsérik, hogy neked is elküldöm, hátha...két levesről van szó, egyik télre, másik nyárra. Utóbbi, az eperleves készülhet málnából, sőt almából, körtéből is, de szerintem eperből a legtutibb.
A sok locsogás után íme, a receptek:
Foghagymakrémleves (6 főre):
6-7 gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
15 dkg vaj vaj
liszt
2 l tej
fehérbors
só
szerencsendió
pirított kenyér-vagy zsemlekockák
snidling
1o dkg reszelt sajt
A vajat megolvasztjuk és belereszeljük vagy fokhagymanyomóval belenyomjuk a fokhagymákat. Hozzáadunk 1-2 kanál lisztet és egyenletesen elkeverjük, majd hozzádjuk a tejszínt, ízlés szerint fűszerezzük sóval, borsból és szerecsendióból egy kávéskanalat adok hozzá. Aztán habverővel kavarja adagoljuk hozzá a tejet, míg leves állagú nem lesz. Tálalhatjuk pirított, kockára vágott kenyérrel, snidlinggel és reszelt sajttal is.
Eperleves (6 főre):
1 tojásfehérje
3 dl tejszín
1 kg eper
1,5 l tej
porcukor
Felverjük a tojásfehérjét, hozzáadjuk a tejszínt, majd a kicsumázott eprek 3/4-ét (a maradékot kockákra vágjuk levesbetétnek). Botmixerrel átdolgozzuk, hozzáadjuk a porcukrot ízlés szerint (4-5 evőkanál), majd felöntjük tejjel és a hűtőbe tesszük. Hidegen tálaljuk
Blacktulip!
VálaszTörlésJó kis ötletet adtál most a két recepttel együtt. Nevezetesen, hogy lehet, hogy megkérek minden ide látogatót, hogy ők is osszák meg velem a ripsz-roptz receptjeiket. Olyanokat, amiket garantáltan kipróbáltak, már többször megfőztek és még egyszer sem rontották el, mitöbb a család meg is ette.
Szóval köszönet érte. A fokhagymásat el is készítem, a másikat a nyers tojás miatt nem merem (egyszer szalmonellás voltam, majdnem belehaltam úgy emlékszem..azóta soha soha nem eszem nyers tojásos ételt.
Puszillak,
Ágnes
Hát a kedves kis történet még viccnek is jó:)))Olyan jót nevettem!Köszi!
VálaszTörlésA recept is jól hangzik.Az arányok hogy vannak?Vagy ki mennyit akar?Amúgy nagyon jól hangzik a recept!:)
Timi
Timikém, szándékosan nem írtam ide arányokat, mert ez olyan ahogy esik úgy puffan kaja. 2-3 sárgarépát és egy nagy fej zellert szoktam lereszelni de ez is ízlés dolga. Húst meg majdnem mindig 70 dkg-os kiszerelésben veszek így az annyi de az sem tragédia ha kevesebb. Semmit nem kell mérni, csak szenmre.
VálaszTörlésÁgnes