Ha meghívnának bennünket Zoltánnal a Mr. és Mrs. műsorába és ott feltennék a kérdést hogy vajon mi a férj kedvenc étele, bizonyára egyszerre és ugyanazt válaszolnánk, azaz, hogy a VADAS HÚS.
Ennek ellenére én még nem fogtam hozzá, hogy megfőzzem neki ezt az ételt, pláne nem marhából, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Amíg élt, meghagytam ezt az örömöt anyukájának, majd nagymamájának. Most már csak anyukám tudja megfőzni neki kedvenc eledelét, remélem még sokáig...
No de úgy egy éve e-mailen kaptam egy csokor receptet, amit persze azonnal át is néztem, méghozzá "rapidvacsis" szemmel. Akkor találtam rá erre a hamis vadasra, amit azon nyomban el is készítettem. Az íze kísértetiesen hasonlít az igazi vadaséra. Lehet, hogy szentségtörés, de a hús ebben nem marha, hanem csirke vagy pulyka. Ettől hamis. Viszont nagyon, de nagyon finom és Zoltán olyan hálás amikor ez kerül az asztalra, hogy legszívesebben a következő nap is ezt főzném.
Hamis Vadas
2-3 evőkanál cukrot egy pici olajon világosbarnára karamellizálok. Hozzáadok legalább négy szál, durvára reszelt sárgarépát (ha van kedvünk, akkor egy szál fehérrépát is), rádobok 2 babérlevelet és a biztonság kedvéért egy ici-pici vizet. Lefedem és párolom. Olyan finom az illata már ekkor...
A csíkokra vágott csirke vagy pulykamellet rádobom a sárgarépára és hagyom, hogy kifehéredjen, majd hogy együtt puhuljanak. Beleteszek 2 evőkanál mustárt és felöntöm kb. 1,5-2 dl vízzel. Egy kicsit együtt hagyom főni, majd 3dl tejfölt pici víz segítségével 2 kanál liszttel összekeverek és ezzel sűrítem be a a levet.
Igazi vadashoz való gombóccal, de tésztával is nagyon finom.
