Ezt a receptet még hajadon koromban kaptam az akkor még szintén szingli Dóritól, amikor egy korábbi munkahelyünkön a Világbanknál, éppen a mikróban melegítette saját készítésű otthoni ebédjét, amelynek illata egyenesen az én asztalomig szállt. Abban az időben igen csekély konyhai gyakorlattal rendelkeztem és talán Dóri sem sértődik meg azon kijelentésemen, hogy ő sem konyhatündéri tevékenységéről volt híres. Azon a napon azonban elindultam az irodai konyha felé, kóstolót -, majd ebédje receptjét is elkértem.
A minap természetesen megint gyorsan kellett valami finom vacsorát tálalnom éhenkórász családom elé, így hosszú idő után újra elkészítettem az elfeledett ételt, amit most gyorsan le is jegyzek.
Először is felteszem főni sós, olajos, lobogó vízben a spagettit, amit már nem török szét a gyerekek kedvéért se, mert tudom,hogy szentségtörés és az olasz maffia még becsöngetne..
Közben egy doboz főzőtejszínt, ízlés szerinti mennyiségű majoránnával felmelegítek. Beledobok kb. 20 dkg (de nagyobb étkűeknek akár több) akármilyen sonkát kockára vágva, 5-6 szem negyedekbe vágott paradicsomot, és megint csak ízlés szerint zúzott fokhagymát. Ha megfőtt a spagetti, összekeverem a szósszal, majd az egészet egy tűzálló tálba simítok. Sajtot reszelek rá és szép pirosra (de nem szárazra) sütöm.
Szerintem két év múlva már Hanna is elkészítheti...
Mire lefényképezhettem volna, már alig maradt a tálban..
Nagyon finomnak hangzik és néz ki:)Bár a férjecském nem rajong a tésztafélékért,de hasonló elkészítésben már ette meg:)Majd így is megpróbálom megetetni vele!Én imádom a tésztákat!:)
VálaszTörlésPuszillak,
Timi
Azért látszik csak fele a képen?;)
VálaszTörlésHasonló a nemrég általam készítetthez. Mi is ritkán eszünk tésztafélét, mint Timiék, emrt nálunk sem eszi szívesen a férjem.
Szuper ötlet a blog, nekem nem ilyen gasztrocsodák, hanem mindennapi túlélőreceptek kellenek, épp ilyenek, egyszerű és finom kategória. :)
VálaszTörlésEdith! Hát nem a design miatt van így fotózva.. jól látod! :-))
VálaszTörlésEgyébként mi az olaszos temperamentumunk mellett olaszosan tésztarajongók is vagyunk, mondjuk férjecském nem bánná, ha mindegyikben lenne valameilyen húsféle is.
Blacktulip! Tetszik a "túlélőrecept" kifejezés. Fején találtad a szöget, pont erről szól ez a blog vagy mi. Örülök, hogy benéztél, várlak máskor is.
Ágnes